Köki, a magyar agár

2009. év végén ismertem meg ezt a szép és erős magyar agár szukát: Farkas-kanyar Gáti Küllőt (tulajdonosa Imre László). A szentendrei CAC kiállításon találkoztunk, ez volt Köki első szereplése. A fajtagyőztes címet sajnos nem kapta meg a gyenge felvezetés miatt. Ekkor ígértem meg kunszentmártoni barátaimnak, hogy bármikor szívesen segítek – bár eddig még csak saját kutyáimmal handlerkedtem.

A következő évben több magyar kiállításon is részt vettünk és Köki kiválóan mutatta magát a kezeim között. Fantasztikus eredményeket értünk el: többszörös CAC, CACIB és fajtagyőztes cím birtokosa, fajtacsoport 1. és 2. helyezett, továbbá Legszebb Magyar Fajta és Best In Show Győztes címeket is magáénak tudhat.

Nagy büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus sikersorozatnak!

2010. 07. 16-18.

Coursing Európa Bajnokság – Chardonnay  

Nagy izgalommal vártuk a 2010-es franciaországi Coursing Európa Bajnokságot. Hónapokon át keményen és tudatosan készültünk, óvtam őket a sérülések lehetőségétől és szerencsére egyikük sem állt tüzelés előtt – minden klappolt, a lányok szuper formában voltak. Édesanyám kísért el a hosszú, 1400 km-es útra (a tavalyi EB-n – Csehországban – szintén együtt voltunk). Úgy döntöttünk, hogy 1000 km megtétele után Svájcban megállunk és ott töltünk egy éjszakát, pihenünk. A magyarországi hőségből indulva megdöbbentünk, amikor Svájcban hűvös, esős idő, majd a szállásunkra érkezve heves jégeső fogadott minket. Az orrunkig sem láttunk és a saját hangunkat is alig hallottuk a jégesőtől. Körülbelül 5 percig tartott, majd végre kiszállhattunk az autóból és elfoglaltuk a szobánkat (hihetetlen, de a kocsin nyoma sem volt a jégviharnak). Jól tettük, hogy megálltunk ezen a csodás vidéken: szíves fogadtatás, mesebeli táj, friss levegő, nyugalom várt minket. Másnap egy igazi falusi reggeli után, kipihenten folytattuk utunkat Franciaország felé.

Délután érkeztünk a francia szállásunkra (Chardonnaytól pár kilométerre) és kora este már a magyar agaraknak szurkoltam a kései díjátadón.

A magyar csapat nagy örömére új Coursing Európa Bajnokot avattunk a magyar agár kanoknál, az újonc coursingest: Várvitéz Szellőt. A tavalyi Európa Bajnok, Repülj Dr. Bubó szintén dobogós lett, 5. helyezett. A magyar agár szukáknál pedig egy dobogós – 6. – helyezést nyertünk el, Olajos-réti Győzős Fénysugárnak köszönhetően. 

A bajnokság helyszíne érdekes volt: nem túl nagy terület az úttest mellett (drótkerítéssel bekerítve). Két pályán zajlottak a futamok: az első kissé lejtős, emiatt nem teljesen belátható terület, a második jól belátható, fákkal, bokrokkal, sövénnyel benőtt terep. A két coursing pálya közvetlenül egymás mellett helyezkedett el, így hát kordonokkal, néhol pedig szöges dróttal választották el egymástól és kerítették körbe. 

Vasárnap eljött végre a mi napunk. Kora reggel a kempingben vártunk a csapatkapitányt a futambeosztásokkal. Mindig azt mondogattam, hogy „mindegy melyik kutyával futnak, csak ne az első futamban!”  Nos, megtörtént… nem volt szerencsénk: Dinamit az első, Mili a hatodik whippet futam aznap. A félelmem beigazolódott, Dinamit egy fantasztikus és meggyőző futammal, megdöbbentően kevés pontszámot kapott (259-et) – hiába kapott 17 ponttal többet partnerétől (Idomic’s El Switch Point).

Mili szintén hozta formáját, a svájci Starlight Of Goldenblue-val futott, egy szép és izgalmas futamot láthattunk tőlük. Mili 264, partnere 262 pontot kapott erre a teljesítményre.

A lányok futamát követően egyből visszamentünk a szállásra pihenni pár órát, volt még időnk a második futamok előtt. Elégedetten ledőltünk pihenni, nyugodtan vártuk a második futamot. Ekkor vettem észre, hogy Dinamit egyik mellső lábán lévő szélső ujja óriási és lila színű. Nagyon megijedtem, egyből hívtam a csapatkapitányt és visszamentünk a táborba – azonnal visszavontam Dinamitot a második futamból. Nem tudhattuk, hogy mennyire komoly a sérülés – lejegeltük, bekrémeztük és bekötöttük a lábát. Annyi biztos volt, hogy nem törés és valószínűleg nem szakadás – ez később be is bizonyosodott és Dinamit pár hónap kényszerpihenőre lett ítélve.

Milit visszavittem a második futamra, partnere Romanow’s Yola volt (érdekes, hogy 2009-ben Csehországban, Dinamit is vele futott a második futamban). Elindult a futam, a szakszerűtlen nyúlhúzás miatt Mili kb. 200 méter után utolérte a nyulat és óriásit esett, tisztán láttam, hogy belegabalyodott a zsinórba, mégis tovább húzták a nyulat… szörnyű látvány volt! Biztos voltam benne, hogy ebből nem kerül ki sérülés nélkül . A másik szuka eközben tovább futott (nyúl nélkül) és kereste. Mili azonnal felpattant és tovább üldözte a nyuszit – egy pillanatra sem tévesztette szem elől. Ekkor már partnere is becsatlakozott az űzésbe, majd ismét elvesztette, a befutó előtti 100 méteren kerültek ismét egymás mellé, ahol már képtelen volt többet beleadni és megelőzni az én kis Tűzgolyómat. Mili óriásit és látványosat küzdött, csodával határos módon semmi baja nem lett, egy karcolás sem volt rajta!

A szuka svájci tulajdonosa nagyon mérges volt és odakiabált valamit a bíróknak (mai napig nem tudom mit) – tudtuk, hogy szebb futam is lehetett volna, de a nyúlhúzó nem állt a helyzet magaslatán (ahogy a többi futamban sem). Ami ezen a pályán folyt, azt még látványnak sem kívántam volna senkinek – nagy viták célpontja volt ez a csapatkapitányi megbeszéléseken is.

Visszatérve a futamhoz, a díjátadó után tudtam meg, amikor Mili licenckönyvét a kezembe vehettem, hogy 28. helyezést ért el (50 indulóból) – azért ennél jobb helyezésre számítottunk. Az összesített eredménylistán pedig megdöbbenve olvastam, hogy ez a második futam a következőképpen lett értékelve (3 bíró összesített pontja alapján): Mili 245 pont, Yola 243 pont (2 pont különbség).

Összességében nagyon jól éreztem magamat: kellemes utazás, szép táj, új élmények és tapasztalatok. A legnagyobb élmény: hallani a magyar Himnuszt és próbálni énekelni az örömkönnyektől.

A coursingről pedig mit is mondhatnék? Mi mindent megtettünk, amit tudtunk – maximálisan elégedett és büszke voltam a whippeteimre, ismét kitettek magukért! Arról meg, hogy első futam, lábujjsérülés, nyúlhúzási hibák – nem volt szerencsénk! De abban igen, hogy nagyobb baj egyikükkel sem történt!

2010. 03. 06.

Évzáró klubvacsora - a 2009-es év összegzése

A három agárklub minden év elején közösen rendezi évadzáró vacsoráját, ahol kiosztásra kerülnek az előző év szépség és teljesítmény díjai. Múlt évben még csak külső szemlélőként vettem részt ezen a klubvacsorán és "messziről" csodáltam mások fantasztikus sikereit és eredményeit, melyeket a klubok szép díjakkal, serlegekkel és dísztakarókkal honoráltak. Akkor még nem is sejtettem, hogy a 2009-es év milyen csodás eredményeket, sikereket tartogat számunkra.

Nagy reményekkel, bizakodással és izgalommal vártuk ezt az évet, hiszen már sejtettük, hogy a coursing lesz az a sport, amiben kutyáim igazán ki tudnak teljesedni és nem mellesleg kimagaslóan tudnak majd teljesíteni.

Milivel pályán kezdtük a versenyzést 2008. nyarán. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá, ugyanis apró, kiállítási vonalú whippet lévén, szép eredményeket ért el ebben a fél szezonban. A legszebb pályaeredménye a 2008. novemberében megrendezett Kölyök Derby 4. helyezés (8 whippet indulóból).

A pályaversenyek során láthattam Mili hihetetlen akaratosságát, szenvedélyét és elképesztő robbanékonyságát – ekkor neveztem el "tűzgolyónak". Mégis éreztem, hogy ebben a sportágban nem igazán tudunk labdába rúgni a pálya vonalú whippetek mellett. Nagyon vártuk a coursing feléledését, hogy kipróbálhassuk a versenyzés és edzések eme formáját.

A 2009-es évet egy nemzetközi havas coursinggel indítottuk, ahová mindketten nevezve voltak, de Mili indulás előtt egy héttel sportsérülést szerzett, ezért nem versenyzett (3 hónapos kényszerpihenő következett számára). Dinamit ekkor még nem rendelkezett licenccel, ezért a "Wilderer" kategóriában indult, ahol a 9 indulóból kimagasló pontszámmal az 1. helyen végzett. Licencét tavasszal szerezte meg és csak hozta, hozta a fantasztikus eredményeket. Élete 3. versenyén Res.CACIL címet szerzett.

Mili lába szépen rendbejött és élete első coursing versenyét megnyerte (ezzel CACL címet szerzett), majd folytatta egy osztrák CACIL címmel. Ez évben (2010. januárjában) pedig megszerezte második CACIL-ját.

De mégis, legnagyobb büszkeségünk, Dinamit előkelő 10. helyezése (59 induló szukából) a Coursing Európa Bajnokságon. Mint utóbb kiderült, még soha nem ért el magyar whippet ilyen kimagasló eredményt Coursing EB-n. Sajnos Mili nem tudta megmutatni magát ezen a rangos versenyen, ugyanis Csehországba indulásunk napján tüzelni kezdett.

Nagyon vártam már a 2010-es évet; vártam az új kihívásokat, kalandokat, utazásokat és azt, hogy a 2009-ben megszerzett tapasztalataimat kamatoztatni tudjam ez évben.